Emil C. Hansen

Emil egy nagyon szegény és kívülálló családból származott. Fiatal korában mindent megtett, hogy fenntartsa magát, a színházi előadásoktól a mázolásig, a művészi karriertől a tanításig. Történeteket is írt. Egy napon a szegénységében és kétségbeesésében azon is elgondolkodott, hogy délre utazik és Garibaldi hadseregébe vonul, Olaszországba.

Mint minden sörkedvelő, szerencsére Emil is jól fizető állást kapott oktatóként. Végre tanulmányaira is időt szentelhetett, még arany medált is nyert a Koppenhágai Egyetemen, a dán gombákról végzett kutatásáért. Rájött, hogy kevés választja el a gombát az élesztőtől. Rövidesen csatlakozott a Carlsberg-hez, a "sör organizmusainak" kutatójaként.

Emil 1883-ban ismertette a tiszta élesztőkultúrák rendszerét. Leleplezte, hogy a "rossz sörért" nem a bakteriális fertőzés, – ahogyan azt a francia biológus, Louis Pasteur feltételezte, – hanem a vadélesztő a felelős. Akkoriban a sörfőzők a korábban erjesztett sört használták újra. Az élesztő szétválasztásával azonban, minden alkalommal "friss", tiszta élesztőt alkalmaztak, ami jelentősen fejlesztette a sörkészítés folyamatát, a sör ízét és sűrűségét. Ezután egy tiszta élesztősejtet különített el és kultúrává szaporította. Az új "Carlsberg alsóerjesztésű élesztő 1." sikert aratott az első gyártáskor, 1883. novemberben.

1902-ben, Hansen 25 éve dolgozott a Carlsberg-nél, amiért Carl Jacobsen egy arany medállal ajándékozta. A díj méltó elismerése az egyik legnagyobb hatású úttörőnek a fermentációs iparágban.